Először is azzal kezdem, hogy egyik, az előző írásomban szereplő mondatomat kissé javítom. A győzelem van a szemem előtt. De nem a verseny megnyerése, hanem önmagam legyőzése. Ezt fontosnak tartom leszögezni. Ennyire azért képben vagyok a kihozható teljesítményemmel. =) Nem is az a célom, hogy a 2,5 órás szintidő alatt teljesítsem a távot, hanem pusztán, hogy végig tudjak futni ennyit. Az már csoda lenne, ha ezt sikerülne végigcsinálnom.
Nem. Én csupán a saját harcomat vívom. Bőven elég ez is. Még csak néhány alkalommal voltam futni, egyelőre az 5 km-es táv az, amit róvok. A legelső élményem szinte halálos volt, annyira rosszul lettem utána. Mondhatjuk úgy is, hogy előjött a méregtelenítési tünetek egyik leggyakoribbja, és elég hosszú időt voltam kénytelen szentelni a trónnak. /Mindegy, legalább ’király vagy Linda’! /
Azóta már javulok. Ezt az 5 km-es távot másodszorra szintén 25 perc alatt futottam le, mint először, de már nem lettem rosszul. Harmadszorra már 1 percet javítottam az eredményemen, most pedig már 21 perc volt az időm. És egyáltalán nem volt semmi bajom – utána. Ugyanis közben fergeteges élmény. Olyan jó, hogy most így, télvíz idején jutott ez eszembe, hogy akkor nekiállok! Mert ilyenkor legalább bőven van minek felszakadnia a tüdőből, meg folyik könnyem, meg minden. És akkor még kapjak is levegőt! Yeah! No de sebaj, egyre jobban megy ez is.
Szerencsére azért vannak ’csodaszereim’ a gyógynövények között, amik segítenek ebben is, meg a folyton jelenlévő izomfáradtságban is. Tesztelem őket keményen. Egyelőre jónak bizonyul a jelenlegi mennyiségem belőlük, de gondolom, ahogy majd növelem a távot, ezek adagját is arányosítanom kell hozzá. Elválik.
A legfontosabb számomra az oroszlánsörény-, más néven süngomba. Erről tudni kell, hogy képes regenerálni az idegeket. Mivel nekem a fő problémám a lábamban az ülőideggel van, ezért ezt elengedhetetlennek tartom a felkészülésem alatt. A régebbi teljesítményeim alapján már most ki kellett volna dőlnöm, de a lábam még mindig ’tökéletesen’ van. Sőt, jobb, mint a bénulás óta valaha. Bár az is hozzátartozik a történethez, hogy még sosem figyeltem oda ennyire a táplálkozásomra sem – pedig aztán az is mániám már jó ideje. =)
Arra is hamar rájöttem, hogy a jó bemelegítés tényleg fontos, ahogy nem elhanyagolható a hosszú nyújtás sem. Azért valóban nem hiába mondják ezt a tapasztaltabbak. De nem is én lennék, ha nem akarnék erről saját bőrömön is megbizonyosodni! Szóval igen, fontos.
És még egy gyors infó, amit a mai blogba beleírnék, mint szintén általam újdonságként megtanult: az ember képes izzadni! Akkor is, ha amúgy nem! Egy kedves kollégámtól kaptam sok hasznos tanácsot, köztük azt is, mit kezdjek az izzadással majd… Ááá, mondom én olyat nem szoktam. Vagyis olyan mértékben neeem, mint ahogyan ő arra felkészített. Ööööö, még csak január van. Még rettentő hideg. Én mégis olyan mértékben képes voltam átizzadni a három réteg ruhámat, hogy öröm volt utána nézni! És mindezt 5 km után. Oh, yeah! Mi lesz itt még?!
Azt is mondták, hogy futás előtt jóval egyek csak nehezet. Egy órán belül semmiképp, de ha lehet, inkább két órán belül ne. Persze nekem ezt is ki kellett próbálnom. /Mert nem tudtam másképp összehozni az időmet, nem azért, mert ennyire nem értenék a szép szóból./ Nos, valóban. 1 órával futás előtt a rántott sajt körettel már eléggé nem jó ötlet. Mondhatni halálos! Soha, soha, de soha nem csinálok többet ilyet! Majd meghaltam. De nem. Szerencsére ennyi nem elég hozzá, és van lehetőségem ezen is javítani legközelebb.
Ami lehet, hogy holnap lesz. Vagyis nem tudom. Jó lenne még egy 5-öst futni, mielőtt hétfőn emelem 7-re a távot. De majd elválik, hogyan alakul a holnapom. De ha holnap nem is, hétfőn mindenképpen futok, ami azt is jelenti, hogy legkésőbb akkor írok is. A helyzetjelentésemen kívül meg fogom még osztani Veletek azt is, hogy a futáson kívül még mivel igyekszem magam kondiban tartani. =)
Addig is köszönöm, ha olvastok; és ha tetszett, ne felejtsétek el megosztani!
Peace! Linda
