simonlinda

Mostanában eléggé sűrű programtáblázattal rendelkezem, ezért csak késve sikerül írnom. De igyekszem ezt is valahogy megoldani.

Szombaton sikerült ismét futni mennem, most az előre tervezett útvonalon haladtam, ez 7,2 km-es táv volt, amit 40 perc alatt teljesítettem. Direkt futottam még lassabban, mert az, hogy minél nagyobb távokat futok, azt is jelenti, hogy jobban kell tartalékolnom az erőmet. Így most ezzel próbálkozok. Aránylag jónak vélem azért ezt az időt. Bár az is tény, elég is ennyi futás jelenleg.

Újdonság számomra, hogy sokkal hosszabb a levezetésem. Jelentősen, hiszen vagy 2 km-t sétáltam hazafelé, mert jó is volt az idő, és élvezni akartam a napsütést, valamint ki akartam próbálni, hogy így milyen. És határozottan merem kijelenteni, hogy ez kell is! Ha nem is ekkora séta, de az, hogy fokozatos legyen a végleges megállásig a tempó csökkentése, az biztosan. Híre-hamva sem volt most a futás után jelentkező bármilyen tünetnek. Azt az egyet leszámítva, hogy ahogy sétára váltottam, rögtön fázni kezdtem, de ez tudom, hogy természetes. Az izmaim szinte hogy hálásak voltak ezért a hosszú sétáért.

Otthon is volt bőven időm rendesen lenyújtani, és ez is nagyon jól esett most. Hát igen. Ilyen távnál – jóval nagyobbnál meg végképp – inkább csak szabadnapon indulok neki futni. Meg kell adni neki a megfelelő időmennyiséget, megfelelő nyugalomban. Ezt már nem lehet elkapkodni lesz ami lesz alapon. Észrevettem, mennyire fontos benne a szervezés. Mindent, de mindent nagyon pontosan meg kell tervezni. Hogy hány órakor menjek, ha akkor megyek, mit egyek előtte, és pontosan mikor, valamint mi lesz az, ami várni fog érkezésemkor, és onnantól fogva milyen táplálékot, táplálék kiegészítőt, és innivalót viszek a be a szervezetembe.

Persze biztosan lehet ezt másképp is. Főleg ha arra a képre gondolok, - ami nemrégiben az egyik közösségi oldalon körözött - ahol az egyik utóbbi maraton verseny dobogósai álltak. A két szélső fokon ’szuper’ edzőruhában lévő hölgy állt, a dobogó legfelső fokán pedig egy – talán – indián hölgy, flipp-flopp jellegű szandálban, és népi viseletben, szoknyában. Ő nyert. Maratont! 42 km-t! Szóval biztosan lehet ezt így is, de nem nekem. Én nem olyan alapokkal rendelkezek, mint ez a hölgy, akié minden tiszteletem. Nekem terveznem kell, de egyelőre úgy néz ki, hogy jól működik így. Vagyis egyre jobban.

Most nem fájt a lábfejem, sem a bokáim. Csak a lábujjaimban éreztem némi fájdalmat, meg persze maga a jobb lábam az bokától felfelé csípőig teljesen, illetve most a térdeimbe jött néha fájdalom. A vádlijaim azok, amik rendkívüli terhelésként élnek meg minden egyes elrugaszkodást. Amit persze nem csodálok, mivel nem igazán szoktam őket eddig használni, most meg ráadásul rengeteg a felesleges holttáv, mert én menni is úgy megyek, és futni is úgy futok, mint egy pattogó gumilabda. Ez régen zavart. Mára már mókásnak találom. De már nem tudok másképp. Főleg ha már megfájdul a lábam. És ez általában már 1 km után így szokott lenni. Bár szerencse, hogy két nap múlva már nyoma sincs a fájdalomnak.

Ezért is éreztem úgy, hogy növelnem kell az oroszlánsörény tablettámat, ez az egyik, ami segít. Ez egy gyógygomba, amit már említettem. Az idegeket – is - regenerálja. És mivel egyre nagyobb a terhelés a távok növekedtével, így érzem, hogy futás után jól esik, ha még veszek be belőle. De akkor vegyük sorra, miket is szedek, ha már úgy ígértem.

A reggelemet a kávémmal kezdem, ami tartalmaz egy adag ganoderma gombát. Ez általános immunerősítő. Ennek köszönhetem, hogy az létező összes menstruációs problémám megszűnt, és azt hogy már csak néhány órát alszom éjszakánként, mert kipihent vagyok egész nap. Folyton kérdik a kollégáim is, hogy hogyan bírok így pörögni egész nap /kedves tőlük =) /; hát kérem, mert nappal még iszok ilyen kávét, szóval természetesen nem  egy adagot viszek be a szervezetembe, ami ennyire jó hatással van rám. =D Sőt, néha a változatosság kedvéért másikat iszok, most az erősebb terhelés végett olyat, amiben maca, és ginseng is van. Ez ám a triumvirátus! =D

No de. Szedek még mellé reggel oroszlánsörényt, amit amúgy a bélrendszerem regenerálása miatt kezdtem el, ám a lábamra is jótékony hatással lett. =) Spirulinát is szedek reggel, aztán indulhat a nap. Ha futni megyek, vagy megterhelő volt a napom, akkor mindenképpen veszek be még Cordyceps nevű gyógygombát is, ami pedig az izmokra van jótékony hatással, illetve tisztítja a tüdőt, és fokoz mindenféle oxigénfelvételt  a szervezeten belül. Továbbá most már érzem, hogy közvetlenül futás után jót tesz még egy kis adag oroszlánsörény, és spirulina is.

Én ezeket szedem. Az összes termék vegán, teljesen természetes összetevőkből áll, sőt amelyiket csak lehet, bio minőségben nyújtja a cég. Nekem egyelőre rendkívül beváltak. Az ideg bírja a lábamban, teljesen jól működik a lábam – azokat a futás közben jelentkező tapasztalatokat leszámítva, amikről folyamatosan írok -, az izmaim pedig láthatóan szépen fejlődnek. Még soha nem volt ekkora vádlim. /Bár tény, nekem sosem volt vádlim. =D / Ezeket kizárólag D3-vitaminnal egészítem ki, mert télen nagyon érzem, hogy jót tesz.

Szóval én mindenképpen azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ha lemerültnek érzi magát, vagy túl nagy terhelés alá veti a szervezetét, elsősorban inkább természetes megoldásokat keressen, azokat sokkal nagyobb arányban tudja hasznosítani a szervezet. Az általam eddig tapasztaltak alapján rendkívül gyors módon. =)

Régen ezek nem voltak számomra, és mint írtam, legkésőbb két hét után abba is kellett hagynom mindenféle sportot, mert általában feldagadt a térdem, vagy kezdett megint egyre kevésbé mozogni a lábfejem, a lábujjaim. Most már túl vagyunk ezen az időn, és a lábam még mindig szuper. A tesztelés pedig folytatódik… =)

Peace! Linda

Megfogadtam Tündi tanácsát. Visszavettem a tempóból, és így futottam ezen a héten.

Az első alkalom kedd volt, akkor idő hiánya miatt csak az 5 km-t sikerült lefutnom, ezúttal 28 perc alatt. Viszont egyáltalán nem haltam bele! =) Pedig hideg volt, de valahogy mégis jóleső volt az egész. Tényleg hasznos tanács volt. =) <3

Csütörtökön aztán ismét felvettem a futócipőt, ekkor már ügyelve az időmre munka előtt. Megvolt a 7 km. Talán kicsit több is, de most nem számítgattam előre pontosan az útvonalat. /Nem, ennyire nem vagyok kütyü bolond, hogy mindent méregessek./ Ennyit bírtam, ennyi esett jól. 38 perc volt az időm hozzá. Nem feltétlenül jó a tervezettekhez képest, de nem baj. Nem fogok emiatt magamba roskadni. A lényeg, hogy már ennyit futok, és erre nagyon büszke vagyok! =D

A tüdőm is érezhetően tisztul. Már elég egyetlen papírzsepi az útra, míg az első futásnál kettő is necces volt. XD De nagyon jó, hogy végig érzem, hogy kapok levegőt. Sőt, emellett azt is érzem, hogy mindenhol áramlik bennem az Élet! Hogy olyan izmokat mozgatok meg, amelyekről rég nem is tudtam, hogy léteznek.  =)

A bélrendszerem is másabb. Minden egyes futás alkalmával érzem, hogy milyen óriási mértékben serkenti a bélperisztaltikát. Esküszöm, életemben nem gondoltam volna! Szégyen nem szégyen ez masszőr létemre, de hogy ekkora hatása legyen, azt nem gondoltam. Értem én, hogy megdolgoztatja az ott lévő izomcsoportokat, meg beindít minden folyamatot; dehogy nekem az elején milyen durva hasmenésem volt tőle… arra nem számítottam. Ez minden eddigi alkalom után egyre csökkent. Kedden például már csak éreztem, hogy átmozgattam ott is mindent, de még csak a mellékhelység közelébe sem kellett mennem miatta. Most, hogy csütörtökön emeltem a távot, ismét látogatóban voltam, de teljesen normális volt a folyamat. Hát ez van, ez is hozzátartozik. :P

Főleg, ha egyszer mai témámnak a táplálkozásomat választottam. Ami alapvetően vega, és gluténmentes.  Volt egy időszak, amikor igyekeztem vegán lenni, mert tényleg rettentően sajnálom az állatokat, amilyen körülmények között tartják őket, de a sajtokat annyira imádom, azokról nem tudok lemondani. Joghurtból inkább növényi alapút veszek, az jobban is esik, meg sütikhez is egyre inkább kókuszkrémet használok, sűríteni magtejeket, de azért a tejszín egyes ételekben még mindig csak tejszín marad. A sütikben sem jött be, hogy tojás helyett útifűmaghéjat használjak. Ritkán veszem rá magam. Viszont sem húst, sem halat képtelen lennék enni. Belehalok még a gondolatba is már jó ideje.

A gluténmentes étrendről pedig annyit, hogy azóta jól vagyok, nem tudok elhízni, és legalább kimondottan egészséges ételeket fogyasztok. Főként mivel szinte mindent magam készítek el, így biztosan minőségiek már az alapanyagok is. Szóval teljesen pozitív. =D Természetesen vannak olyan ételek, amikkel nem vacakolok, ilyenek a kenyerek, péksütik, de azokat megválogatom, és amúgy rendkívül ritkán fogyasztom őket. Most amúgy a zabot kezdtem el nagyobb mennyiségben belevarázsolni a receptjeimbe.

Amire mindig odafigyelek, hogy megfelelő mennyiségű rostot fogyasszak,

ezt gyümölcsök formájában viszem be a szervezetembe. Imádom a smoothie-t! Magam szoktam készíteni, csak ritkán veszek már. Összeválogatom azokat a gyümölcsöket, amiket éppen megkívánok, alapul pedig biztos, hogy banánt választok. Ezeket összekockázom, egy kis 100%-os pasztőrözött gyümölcslé, aztán már kapják is a botmixert. És kész. =) Nekem sokkal könnyebb így nagyobb mennyiségű gyümölcsöt fogyasztani, mintha rágcsálnom kellene őket, ráadásul a bélrendszer is hálás érte, mivel így sokkal könnyebb az emésztésük. Mert ugye a gyümölcsök, ha nem rágjuk jól pépesre őket, vagy már a nap második felében fogyasztjuk őket, akkor nagyon könnyen okozhatnak puffadást. Így viszont biztosan héj nélkül kerülnek a pociba, és ennél apróbbra még rágni sem tudnám őket. =D /A ’nyálas’ témába most nem mennék bele, nem akarok tudományos előadást tartani. =D /

Szóval ennyi. Ez lenne a fő energiaforrásom a napjaimban. Amióta futok, azóta természetesen a mennyiségek nőttek, de nem jelentős mértékben. De jól vagyok. Nagyon is! =) És egyre jobban érzem magam a bőrömben. Tetszik az alakom, ahogy napról-napra érzem, látom, hogy ’feszülök’. Már csak ezért is megéri. =)

Persze a lábam fáj futás közben. Főleg a lábfejem. Ezért sem mentem ma futni, majd csak holnap. Kell az elegendő pihenő is. Így most elég jól bírja, ha megfelelően odafigyelek. Na meg persze van olyan táplálék kiegészítőm, aminek az adagját azóta már növelnem kellett. Pont ezért gondoltam, hogy legközelebbi bővebb jelentkezésem alkalmával majd ezeket fogom bemutatni Nektek.

Addig is legyet jók, és egészségesek!

Peace! Linda

Hétfő este van. Futni kellett volna. Már másodjára az utolsó jelentkezésem óta. De nem voltam. Kicsit rosszul is érzem magam miatta. De hát nem ment. Egyrészt a szombatom eléggé elfoglalt volt, a maradék szabad időmben pedig pihentem. Nagyon kellett. Vasárnap 12 órát húztam le a munkahelyemen, annyi elég is volt. Ma pedig rendezgettem a lakást.

Hamar rájöttem, hogy nagyon hideg van kint. Elég volt annyit kint lenni, amennyit a kutyusommal voltam, így inkább egy esti jóga órát terveztem. De ez is elmaradt a nagy pakolászás közben.  Na meg mert olyan fáradtnak érzem magam. Nem tudom. Lehet tényleg túl nagy feladatot vállaltam. Vagyis olyan kettős érzés ez bennem. Néha a gondolat is elrémiszt, hogy le kellene menni futni, mert tudom, hogy fájni fog. Rettentően fájni… De utána meg olyan jó! Amikor érzem, hogy nem haltam bele, és ott a tudat, hogy megcsináltam. De ma a hideg mindenképp felmentett. Pedig este még a legjobb barátnőm is hívott, hogy fussunk együtt. Édes! =) Imádom. És hihetetlenül büszke vagyok rá, mert ő mindig megy. És ott van minden versenyen, és újra és újra megmutatja, hogy Ő valóban egy Hős! Példa előttem. És követni is fogom. Amint melegebb lesz az idő… :P /Mondom én, hogy Floridába kéne menni! =D /

Holnapra jelentősen melegebbet jósolnak, úgyhogy ha minden igaz, már nem úszom meg. De nem is akarom. =)

Ígértem, hogy mesélek arról, hogy két futás közben mivel adózok a fizikai állapotom karbantartásának. Szóval most akkor erről mesélek bővebben.

Alapjáraton már a munkám is segít, hogy ne tunyuljak el, hiszen a Lidl-ben dolgozok. /Tudom, ez így most reklámnak számíthat, de én szívesen teszem. Én tényleg imádok itt dolgozni! =) / Szóval, átlagosan heti ötször, napi nyolc órában ott erőgyakorlatozok. =D

Igyekszem eljutni jóga órákra is, viszont ezek száma sajnos még mindig nem jelentős, és hiába szeretném rendszeressé tenni, valahogy valami mindig közbejön. De azért ha máshogy nem is, otthon a tibeti öt jógagyakorlatot igyekszem minél többször belevinni a napjaimba. Na jó, heteimbe. =)

Az a baj, hogy tél van. Nekem ilyenkor mindig lemerülnek a napelemeim. Most elkezdtem szedni a D3-vitamint is. Kell. Tavaly is jót tett. Minél hamarabb össze akarom szedni magam, de még így az elején eléggé kivesz maga a futás is. Ha már jobban bírom, szeretném mellé beiktatni a biciklizést és a görkorcsolyát is. De addigra reményeim szerint az idő is barátságosabb lesz.

Na és az írás. Ezzel is pont úgy vagyok, mint a futással. Megszoktam, hogy csak pozitív dolgokról írok. Viszont ezzel a bloggal pont azt vállaltam, hogy leírok mindent. A nehézségeket is. És most íme, megtettem. De aki ismer, az tudja, ez nem igazán én vagyok. Én nem szoktam olyat mondani, hogy fáradt vagyok, meg nem csináltam meg, meg kifogások… Én ilyenkor inkább csendben szoktam maradni, és csak akkor szólalok meg, ha már jól vagyok, vagy van eredményem. XD Na, mindegy. Talán sikerül minél hamarabb összeszednem magamat, aztán már tényleg csupa jó dolgokról tudok beszámolni Nektek. De ígérem, tartom a szavamat, csakis az igazat. ;)

Legközelebbi helyzetjelentésemnél az étkezésemről fogok mesélni Nektek. Addig is legyetek jók, és egészségesek!

Peace! Linda

Először is azzal kezdem, hogy egyik, az előző írásomban szereplő mondatomat kissé javítom. A győzelem van a szemem előtt. De nem a verseny megnyerése, hanem önmagam legyőzése. Ezt fontosnak tartom leszögezni. Ennyire azért képben vagyok a kihozható teljesítményemmel. =) Nem is az a célom, hogy a 2,5 órás szintidő alatt teljesítsem a távot, hanem pusztán, hogy végig tudjak futni ennyit. Az már csoda lenne, ha ezt sikerülne végigcsinálnom.

Nem. Én csupán a saját harcomat vívom. Bőven elég ez is. Még csak néhány alkalommal voltam futni, egyelőre az 5 km-es táv az, amit róvok. A legelső élményem szinte halálos volt, annyira rosszul lettem utána.  Mondhatjuk úgy is, hogy előjött a méregtelenítési tünetek egyik leggyakoribbja, és elég hosszú időt voltam kénytelen szentelni a trónnak. /Mindegy, legalább ’király vagy Linda’! /

Azóta már javulok. Ezt az 5 km-es távot másodszorra szintén 25 perc alatt futottam le, mint először, de már nem lettem rosszul. Harmadszorra már 1 percet javítottam az eredményemen, most pedig már 21 perc volt az időm. És egyáltalán nem volt semmi bajom – utána. Ugyanis közben fergeteges élmény. Olyan jó, hogy most így, télvíz idején jutott ez eszembe, hogy akkor nekiállok! Mert ilyenkor legalább bőven van minek felszakadnia a tüdőből, meg folyik könnyem, meg minden. És akkor még kapjak is levegőt! Yeah! No de sebaj, egyre jobban megy ez is.

Szerencsére azért vannak ’csodaszereim’ a gyógynövények között, amik segítenek ebben is, meg a folyton jelenlévő izomfáradtságban is. Tesztelem őket keményen. Egyelőre jónak bizonyul a jelenlegi mennyiségem belőlük, de gondolom, ahogy majd növelem a távot, ezek adagját is arányosítanom kell hozzá. Elválik.

A legfontosabb számomra az oroszlánsörény-, más néven süngomba. Erről tudni kell, hogy képes regenerálni az idegeket. Mivel nekem a fő problémám a lábamban az ülőideggel van, ezért ezt elengedhetetlennek tartom a felkészülésem alatt. A régebbi teljesítményeim alapján már most ki kellett volna dőlnöm, de a lábam még mindig ’tökéletesen’ van. Sőt, jobb, mint a bénulás óta valaha. Bár az is hozzátartozik a történethez, hogy még sosem figyeltem oda ennyire a táplálkozásomra sem – pedig aztán az is mániám már jó ideje. =)

Arra is hamar rájöttem, hogy a jó bemelegítés tényleg fontos, ahogy nem elhanyagolható a hosszú nyújtás sem. Azért valóban nem hiába mondják ezt a tapasztaltabbak. De nem is én lennék, ha nem akarnék erről saját bőrömön is megbizonyosodni! Szóval igen, fontos.

És még egy gyors infó, amit a mai blogba beleírnék, mint szintén általam újdonságként megtanult: az ember képes izzadni! Akkor is, ha amúgy nem! Egy kedves kollégámtól kaptam sok hasznos tanácsot, köztük azt is, mit kezdjek az izzadással majd… Ááá, mondom én olyat nem szoktam. Vagyis olyan mértékben neeem, mint ahogyan ő arra felkészített. Ööööö, még csak január van. Még rettentő hideg. Én mégis olyan mértékben képes voltam átizzadni a három réteg ruhámat, hogy öröm volt utána nézni! És mindezt 5 km után. Oh, yeah! Mi lesz itt még?!

Azt is mondták, hogy futás előtt jóval egyek csak nehezet. Egy órán belül semmiképp, de ha lehet, inkább két órán belül ne. Persze nekem ezt is ki kellett próbálnom. /Mert nem tudtam másképp összehozni az időmet, nem azért, mert ennyire nem értenék a szép szóból./ Nos, valóban. 1 órával futás előtt a rántott sajt körettel már eléggé nem jó ötlet. Mondhatni halálos! Soha, soha, de soha nem csinálok többet ilyet! Majd meghaltam. De nem. Szerencsére ennyi nem elég hozzá, és van lehetőségem ezen is javítani legközelebb.

Ami lehet, hogy holnap lesz. Vagyis nem tudom. Jó lenne még egy 5-öst futni, mielőtt hétfőn emelem 7-re a távot. De majd elválik, hogyan alakul a holnapom. De ha holnap nem is, hétfőn mindenképpen futok, ami azt is jelenti, hogy legkésőbb akkor írok is. A helyzetjelentésemen kívül meg fogom még osztani Veletek azt is, hogy a futáson kívül még mivel igyekszem magam kondiban tartani. =)

Addig is köszönöm, ha olvastok; és ha tetszett, ne felejtsétek el megosztani!

Peace! Linda

9 éve. 9 hosszú éve. Akkor voltam 24. Büszke voltam magamra, hogy elértem a gyerekkori álmomat, hogy karatézhassak, pedig 16 évesen már műtötték a térdemet, ami nagyon nehezen jött utána helyre. Élveztem mindezt addig, mígnem a karate is sok volt, és egy hónapokig tartó küzdelem után fel kellett adnom. Legyőzött a fájdalom. Sőt, legyőzte a lábamat is, és egy balszerencse folytán részleges idegbénulás 'keletkezett' a jobb lábamban. /Gyakorlatilag térdtől lefele nem tudtam mozgatni./ Fizikoterápia, rengeteg gyakorlás, és persze újabb fájdalmak... Fizikai, és lelki egyaránt. Mert azt mondták, hogy ez már sosem lesz a régi, és felejtsem el a sportot egy életre.

Nem akartam elhinni. Nem akartam róla tudomást venni. Én azóta küzdök. 9 éve, hogy újra és újra megpróbálom bebizonyítani, hogy ez a láb igenis képes még az aktív sportra! Képes valami igazán különlegesre! De néhány hét intenzív gyakorlás után valahogy újra legyőzött a fájdalom, akármit is próbáltam ki.

A számmisztikában a 9-esnek jelentősége van. Lezáró év. Ha a bénulást veszem egyesnek, akkor most vagyok a záró évemben. Én győzni akarok! Hinni akarok abban, hogy ez az egész csak egy lecke volt az élet részéről.

És valóban. Sokat tanultam. Megtanultam figyelni önmagamra. Megtanultam újra és újra álmodni, újra és újra nekiindulni az álmom megvalósításának, és ha minden igaz, megtanultam kitartani is. Ez lesz most a vizsga. A 9. évem. A cél pedig nem kicsi. Vivicittá, azaz félmaraton. Van rá 3 hónapom, szinte a semmiből. De mindent el fogok követni a győzelem érdekében! Mert hiszek magamban!

Nem vagyok profi, egyértelmű, semmi közöm hozzá. Csak merek álmodni. A küzdelem pedig nem kicsi bennem. És jól esik megosztani. Tudom, vannak, akik sokkal nagyobb harcokat vívnak, hiszen gyakorlatilag két láb, vagy éppen két kar nélkül is sportolnak, és a többi, és a többi. Szóval nem vagyok extra. Mégis az ilyen eseteknél leginkább csak a győzelem az, amivel találkozunk. Amikor látjuk, hogy mit is ért el valaki, és ezen ámulunk. De hogy mi is az az út, amit megjár ezért, arról legtöbbünknek fogalma sincs. Én most ezt szeretném megosztani veletek az elkövetkezendő hónapokban. A saját kis történetemet. Fogadjátok szeretettel!